Mostani utunk olyan helyeket járt be, ahol korábban már voltunk, így alapvetően a meglévő élményeink elmélyítését és a hiányzó ismeretek megszerzését célozta, összekötve azzal a törekvéssel, hogy sokat sétálva a hangulatot igyekezzünk alapvetően megragadni.
5 napot töltöttünk Párizsban, közte egy fél napra kirándultunk Chartres-ba, majd folytattuk négy napig Londonban és onnan bérelt kocsival Dél Angliát barangoltuk be, ahol megnéztük Canterburyt, Rye-t, Hastings-t, közben érintve a Long mant és Beachy Headet, majd Brighton következett, aztán Winchester, Chichester és Porthmouth, majd Londonból repültünk haza, mindezt két hét alatt.
Mindhárom repülúutunkat az Easy Jet járataival tettük meg, óriási előnye a többi fapados járathoz képest, hogy helyre szólnak a jegyek, így a megszokott tülekedés tárgytalanná válik, itt is be kell tartani a poggyászra vonatkozó szigorú előírásokat, bár a kézipoggyász méretét csak Ferihegyen vizsgálták, de jó betartani a követelményeket, ne legyen kellemetlen emlék az utazásról.
Párizsba érkezve már várt a megrendelt transzferes afroamerikai úriember, talpig öltönybe, nyakkendőbe öltözötten és 30 perc alatt megérkeztünk a lefoglalt lakásunkhoz, ami Vincennes-ban volt egy csendes mellékutcában. A lakás három szintet foglalt el, és különlegessége a kis udvara volt, ami a kőrengetegben üdítő és szemet gyönyörködtető volt.
Lepakoltunk és rögtön irány volt - szombat lévén különösen - a bevásárlás, melyet a közeli boltokban gyorsan megtettünk és már indultunk is a belvárosba. A metrómegálló 500 méterre volt a lakástól, ahol eldöntöttük, hogy nem veszünk napijegyeket, hanem az úgynevezett carnet (a mi 10-es tömbjegyünknek megfelelő ) jegyet, ami rugalmas és a legolcsóbb megoldás. A jegy korlátlan átszállásra jó a metrón, amíg valaki ki nem jön az állomásokról. 15 perc alatt benn voltunk a Chatellet állomáson, ami a legnagyobb csomópont a városban, újabb 15 percet vett igénybe, mire kikeveredtünk a felszínre. Párizsban 14 metró vonal van, ott is mindent újítanak fel, de ennél gyorsabb és jobb közlekedés nem valósítható meg ekkora városban. Azért a továbbiakban inkább a Hotel de Ville megállót preferáltuk, abból könnyebben és egyszerűbben lehet kitalálni.
Ahogy kiértünk, rögtön megcsapott a párizsi hangulat, a Szt. James torony lábánál az utcai zenészek koncertje.
Az első célpont a Cartier Latine, a diáknegyed volt ami olyan látványosságok érintésével volt megközelíthető, mint a városháza ( Hotel de Ville ) ,
a Miasszonyunk templom ( Notre Dame )
és persze a Szajna a fantasztikus hídjaival és hajóforgalmával, bár szerintem a kiránduló hajókról inkább csak a rakpart kövei látszanak jól. A Notre Dame-ban koncert volt, így csak a hátsó sorokból és oldalról tudtuk megnézni, de ismét megállapítottuk, hogy a templom ékessége a főhomlokzat, belül sötét és sokkal szebb templombelsők vannak , amiket a továbbiakban láttunk is. Megérkezve a Latin negyedbe belevetettük magunkat a forgatagba, élveztük a hangulatot és a langymeleg estében megittuk az üdvözlő italainkat egy kis presszó teraszán. Akkor még nem tudtam, hogy az út legjobb sörét iszom ( Chimay belga barna ale, 9%-os ), de sehol máshol már nem volt a választékban. hogy az élvezeti érték még nagyobb legyen odafelé ragyogó napsütésben, visszafelé esti kivilágításban gyönyörködhettünk a látványban.
Második napunkat a Pere-Lashaise temetővel indítottuk.
Érdekelt minket ez a híres temető, nekünk újdonság volt. A hatalmas területen fekvő temetőben sok híresség nyugszik,természetesen ezek a leglátogatottabb emlékhelyek. Mi az elsők között a Rajk László által készített Nagy Imre emlékművet néztük meg.
A továbbiakban mi is igyekeztünk felfedezni a hírességek sírjait, ezek közül egy párat lehet látni a mellékelt képeken
Apollinaire
Yves Montand és Simone Signoret
Edit Piaf
Nem maradhatott ki az üzenet átadása sem Kati részéről a címzettnek
Kiemelten látogatottak a különcök, nevezetesen a másság Oscar Wilde,
az önpusztítás Jim Morisson
és a halhatatlan szerelem Heloise és Abelard sírjánál.
Ami engem ebben a temetőben, és késöbb a Montparnasse temetőben is alapvetően megfogott, az az ökumenitásuk. Itt egymás mellett láthatóak a keresztény, zsidó, kínai,
örmény, biztos még mohamedán sírok is, nem is beszélve a már említett különcökről békés egymás mellett nyugvásban háborítatlanul. Jó lenne ezt átvenni!
A temető után egy kis könnyedebb szórakozás a Montmartre. A dombot a Szent szív ( Sacre Coeur ) templom uralja, ez a keleties stílusú vakítóan fehér épület a ragyogó kék ég és a harsány zöld domboldal katartikus látvány.
A templombelső is impozáns, itt is éppen mise volt, de ez nem zavarta a rengeteg túristát.
A művészek most is uralják a terepet, készültek a szebbnél-szebb rajzok pillanatok alatt, de lassan nekik is befellegzik, mert teljesen eluralkodott a világon, és a túristákon különösen, a szelfizés. Csak az újszülöttek kedvéért, ez az, amikor valaki a látnivalónak háttal állva, azt háttérképnek használva saját magát fényképezi. Váljék egészségükre. Itt azért el lehet veszíteni egymást, hihetetlen a tömeg, de varázslatos a hangulat, tangóharmonika, mutatványosok és kaja-pia mindenhol.
Egy meredek utca aljában kis tér az Abesses. Itt találkoztunk a tűzfalhasznosítás megkapó elemével, a világ minden nyelvén a legszebb szó!
Az utca alján a jellegzetes francia kisétterem
A dombról lesétálva kicsit ma már lehangoló a szexnegyed, a maga lepusztult unalmasságával. Hiába az internet! A Vörös malom ( Moulin Rouge ) azért még pörög, jó sokan vártak a hétórai előadás kezdetére.
Egy rövid metrózás után újra a belvárosban voltunk, nevezetesen a Pompidou központot jártuk körbe, most a kifordított épület eleje mellett a hátsó traktuson lévő gépészetet is megcsodáltuk, Jancsi kifejezett kívánságára és örömére.
Azután nem maradt más hátra, mint egy sajt fondüs vacsora a Latin negyedben, mely jó előkészület volt a másnapi vidéki kirándulásra.
